Bármennyire is szerettem, felmondtam

Anonim beküldőnk írása:

Pedagógia asszisztensként dolgoztam Budapest, XIV. kerületében, általános iskolában.

Nagyon szerettem, amit csináltam, és miután beszélek 3 nyelven, és művészettörténész végzettségem van, emiatt amolyan fregoli embernek használtak.

Ez azt jelentette, hogy az összes osztályba, (elsőtől nyolcadikig) mint helyettes tanárt küldtek be órát tartani, nemegyszer napi 5-6 órára, amiután jött a napközi. Napi szinten napköziztettem, nem ritkán fél 5-ig. Egy héten 3x viszont reggeli ügyeletet is kellett csinálni, ami fél 7-es reggeli kezdést jelent. Emellett természetesen a normál pedagógiai asszisztensi munkát is meg kellett valamikor csinálni, ezt a 15 perces szünetekben, illetve az adminisztrációt otthonról…

Amikor szeptemberben kiderült, hogy nekünk egyáltalán nem emelnek fizetést, ellenben “kötelező” lesz a napközi az emberhiány miatt, akkor betelt a pohár.

216 ezer Ft nettó fizetésért napi 10-12 óra gyerekekkel nem kibírható. Bármennyire is szerettem, felmondtam.

Próbálkoztam pár cégnél elhelyezkedni a nyelvtudásommal, de eddig nem találtam olyan munkát, amit szeretettel csinálnék.