Reméltem a változást

I.M. írása:

Matematika – ének – zene szakos tanár vagyok.
39. éve tanítok (megszakításokkal, ugyanis 9 gyermekem van).

A tanítás életelemem volt: próbáltam mindig a legjobb tudásomat adni. Ennek érdekében nem sajnáltam időt, energiát, rengeteg képzésen vettem részt. Pl.: ha autista gyerkőc került a csoportomba, kerestem olyan képzést, ami segít a vele való foglalkozásban.

Nagyon sokáig csak örömöt jelentett nekem ez a pálya.

Aztán kezdődött a harc:

• tankönyvrendelés (nem lehet az általunk jónak talált tankönyvet rendelni),
• túlterhelt gyerekek ( 6-7. óra a matek),
• elavult eszközök (működésképtelen tabletek, laptopok),
• hazugságcunami a rólunk való kommunikációban (délben már hazamennek, 3 hónapos szabadság, átlag 500.000 Ft-os fizetés),
• sok és fölösleges adminisztráció.

És még sokáig sorolhatnám!

Így tavaly csatlakoztam a polgári engedetlenkedőkhöz, és minden megmozduláson részt vettem.

Reméltem a változást!!!

Hiába. Jött a “bosszútörvény-tervezet”. Számomra egyértelművé vált, hogy ebben az országban a vezetésnek nem fontos az oktatás helyzetének javítása. Eddig a hivatástudatom tartott a pályán ,de rájöttem, ha továbbra is hagyom, hogy erre apelláljanak, én is támogatója és fenntartója vagyok ennek a fenntarthatatlan rendszernek. Ezért döntöttem úgy, hogy nyilatkozom, és befejezem a tanítást.

Hogyan tovább? Nem gondolkozom újabb önmegvalósításban! Én a tanításba adtam bele mindent! Fájó szívvel hagyom abba. 4 évem van a nyugdíjig. Valamit majd dolgozom.

I.M. (észak-pesti tankerületi általános iskola)