Alapvetően minden rendben

Weszely Kinga írása:

Van már kenyerem, borom is van… csak az a kincs, amiért porig égtem, azzal mi van…

Alapvetően minden rendben. Szerencsés voltam, ismerősök munkákat ajánlottak. Tanítást is, de azt nem bírtam el: miért lépnék be bármely más iskola kapuján, ha abból az egyből, ahol kezdtem és végeztem, végleg ki kellett csekkolnom.

Alapvetően minden rendben. Bizonyos értelemben kinyílt a világ: komoly, kedves, felnőtt emberektől tanulok folyamatosan mindenféle hasznos dolgot. De gyerekektől tanulni, velük együtt újra rácsodálkozni bármire, az valami egészen rendkívüli kiváltság.

Alapvetően minden rendben. Aztán egyszercsak meglátod a facebookon, hogy a szintén felmondott magyartanár ismerősöd egy szépséges Szabó Magda-verset posztol. És hirtelen kiesik a laptop a kezedből: nem kéne neki folyamatosan versek és gyerekek között lennie? És az hogy lehet, hogy a legbölcsebb, legkorrektebb töritanár szofvertesztelést tanul?

Alapvetően minden rendben. Azt mondta egy pszichológus ismerősöm, kb. egy év a feldolgozás. Még csak 8 hónapja nem vagyok tanár. Nem is szoktam búsongani, csak nagy ritkán belém nyilall valami kivédhetetlen.

Alapvetően minden rendben. Csak olyan vagyok, mint a külföldre költözött elvált szülő, lemaradok a gyerekek fontos pillanatairól – amúgyis mindegyik fontos.

Alapvetően minden rendben. Lehet, hogy inkább olyan vagyok, mint a halott szülő, nem látok már semmit.

Alapvetően minden rendben. Csak meghalt az egyik felmondott tanár küzdőtársam, nem metaforikusan, hanem nagyon is konkrétan. ….jéggé dermedt, megfagyott, elment a sírba, itthagyott. Pedig ő értené, miről beszélek. Meg akarta írni a miutánfelmondtamját. Az nem ilyen lenne, mint az enyém, hanem lágy, de mégis sziklaszilárd, és fájdalmában is bizakodó.

Alapvetően minden rendben. Ez az alapvető rend, amiben minden és mindenki van, egy kicsit nyirkos és sötét. Nem szabadság szülte, játszani sem enged. Lehetne másképp.