Tanárnak születtem

R.A. írása:

Tanárnak születtem. A tanítás az a terület, ahol teljes erővel, lendülettel tudok teljesíteni, és kiteljesedni.
Most is így van, a felmondás után.
Közel 30 évig dolgoztam hagyományos, nyolcosztályos általános iskolában, budai és érdi tankerületekben.
Eddig 4 tanintézményben.

Meglátásaim:
Ami a legfontosabb lenne: A gyermek. A rendszer viszont adminisztrál. A kettő között őrlődhet a pedagógus, míg fel nem őrlődik maga is. Az egyes ember küzdelmei a tanári-nevelői pályán sosem látványosak, de folyamatos odafigyelést és erőfeszítést kívánnak. Ez a teljesítmény sehol sem kimutatható, nem mérhető, nem megfizethető emberi plusz. Nem is fizetik meg. Erkölcsi elismerésre a mai társadalomban kevés az esély.
A gyerekek mindenképpen a rövidebbet húzzák.

SOS
Tanítás, gondolkodtatás, a csoportra szabott tanóra helyett vizsgára trenírozás

Nyelvtanár vagyok. A nyelvet, amit tanítok, a szülői házból hozom magammal, ezzel nőttem fel.
Előbb használtam a nyelvet, beszéltem, olvastam, élményekkel gazdagodtam. Ebből következett, hogy próbára tettem magam, amikor erre szellemileg, pszichikailag készen álltam.
Azt tapasztalom, hogy egyre korábban terelik a tanulókat osztályszinten a különböző divatos vizsgák irányába. Minden automatikusan megy: a tesztek rendelkezésre állnak, szókincs készen, meg kell tanulni. A kész gondolatokat be lehet biflázni.
Nincs szükség arra, hogy a tanulócsoport tagjainak érdeklődését kiismerjük, meglátásait meghallgassuk, a nyelvtani feladatokat az aktuális szókincsükre megalkossuk… Minden készen van. Azt kell csinálni.

A tanulók többsége nem érett erre a megmérettetésre, de az intézmény honlapján ott virít, hányan tettek sikeres vizsgát.
Hogy utána hány gyerek mondja azt, hogy soha többet nem akar azzal a nyelvvel foglalkozni (!!!), az már kívül esik a helyi érdekeken.

EZ NEM EREDMÉNY.
Teljesen személytelen, a gyermeket mint individuumot teljesen ignoráló gyakorlat. A tanári-pedagógiai alkotó energiákra sincs szükség ilyen keretek között. Ez végtelenül elszomorít…
Az OH-nak jeleztem ezt a káros jelenséget, de ha pedagógiai program része, akkor ebben kell raboskodni…

A tantestület menedzselése
Ehhez sokan nem értenek az intézményvezetők között. Nagy szükség lenne ilyen jellegű képzésre. Feltételül szabnám az intézményvezetők mélyreható emberi alkalmassági vizsgálatát.
60-70 ember/ egy tantestület érdekeit jól kézben tartani és jól működtetni komoly felkészültséggel sem lehet zökkenőmentesen, hát még személyes érdekek
kesze-kuszaságában.

Jelenleg
Jelentkeztem a Munkaügyi Központban.
Munkát keresek.
Továbbképzem magam.
Egy jó hangulatú közösségben szeretném végezni azt a munkát, amihez értek, amíg képes vagyok dolgozni.


Posted

in

by

Tags:

Hozzászólások

Egy hozzászólás a(z) “Tanárnak születtem” bejegyzéshez

  1. Timea avatar
    Timea

    T.L.

    Azt mondják,senki sem pótolhatatlan.DE !Üzenem azoknak,akik ezt gondolják,hogy nagyon tévednek.

    Minden szakmában kellenek a munkájukat lelkesen,kreatívan,szeretettel és a szakmai tudás adta alazattal végzők.Akik számára boldogsagot és sikert,örömöt jelent a munkájuk.

    A hivatás,az valami olyan adomány,ami csak keveseknek adatik meg.Ahhoz szív,lélek,empátia,rengeteg lemondás kell.A mai társadalom sajnos nem becsüli meg ezeket az embereket.Olyan drága kincseket veszítünk el,akik PÓTOLHATATLANOK!Nem évekig,évtizedekig!Azt a tudást amit Ők teljes tudqsukkal,szeretetükkel boldogan és örömmel adnának át a jövő generációnak,a távozásukkal magukkal viszik!ÖRÖKRE ELVÉSZ,AMIT KÉPVISELNEK!😓Ezt nem lehet pénzben kifejezni.Nemcsak az Ő lelküktörik össze,hanem azoknak a gyerekeknek a lelke is,akik naponta várták Őket csillogó szemmel.Ennek a népnek mindig voltak kiváló tanítói,tanárai,professzorai akik nélkül semmik lennénk!

    A jövő elképzelhetetlen nélkülük!Ismeretlenül is megsiratom azokat a Kollégákat,akik teljes odaadással,lelkesedéssel,a gyerekek és a munkájuk iránti rajongással tették a dolgukat.

    Tátongó űrt hagytak maguk után.Minden korszakban voltak akik másképp gondolkodtak,mertek nagyot álmodni,és volt bátorságuk küzdeni az igazukért.Az évek múlnak,és az oktatás helyzete egyre reménytelenebb és katasztófálisabb.Sűllyed a hajó!😓😓😓😓😓😓😓

    Valami nagy csodának kéne történni,hogy SZAKMAILAG KIMAGASLÓ TUDÁSSAL rendelkező SZAKEMBEREK IGAZSÁGOSAN és a GYEREKEK érdekeit szem előtt tartva DÖNTSENEK!Egyre több a tanulási és magatartás zavaros,részképesség deficites gyerek,és már most sincs elég hozzáértő fejlesztő pedagógus,logopédus,gyógypedagógus,iskolapszichológus.

    A kollégák idős kora miatt egyre több a nyugdijba menő.

    Aki most a főiskolára jelentkezik,messze nem biztos,hogy el is végzi azt.A friss diplomások töredéke marad a pályán.A CSOK miatt egyre több gyereknek lesz szüksége óvodára,iskolára.Ahol ki fogja őket nevelni,oktatni???És milyen szinvonalú,mennyire szeretetteljes légkörben?

    Egyre nagyobb mertékű az iskolai erőszak.Ki védi meg a bántalmazottakat?

    Varázslók gyertek sürgősen,mert itt már Ti kelletek!

    A csodákra szükség van,mert nem létezik nélkülük JÖVŐ!

    Teljes szivemből sajnálom,hogy olyan sok Varázsló Kollégát vesztettünk!

    Üzenem Nekik,hogy IGEN IS PÓTOLHATATLANOK!

    Köszönet,elismerés és értő figyelem,megbecsülés járt volna Nekik!

    Azért tudom megérteni Őket,mert én a 40 év alatt 2 vezetőmtől kaptam meg.

    Jó egészséget kívánok azoknak,akik meghozták a döntésüket!🙂🌷❤

    Kedvelés

Hozzászólás a(z) Timea bejegyzéshez Kilépés a válaszból