Anonim beküldőnk írása:
Tizenkét évig dolgoztam Budapesten általános iskolában, az elmúlt 8 évben osztályfőnökként. Szerencsém volt, mert mérnök férjem fizetéséből tisztességesen éltünk Magyarországon is három iskoláskorú gyermekünkkel egy szép kertesházban egyik felkapott településen az agglomerációban. A tavalyi választások után azonban úgy döntöttünk, hogy gyermekeink jövője érdekében feladunk mindent, és a gyakorlatilag a nulláról újrakezdve külföldre költözünk. Egy éve költöztünk a családommal Ausztriába, nagyvárosba. A gyerekeink integrációjának segítése miatt én csak idén februárban kezdtem munkát keresni. A város hivatala által hirdetett “Freizeitpädagogin”/ “Pädagoginassistentin” állásokra jelentkeztem a nyelvtudásom bizonytalansága miatt (B1 körül volt). Az első körben egy hivatalnok hölggyel beszéltem, aki azt javasolta, hogy végezzem el a már önállóan megkezdett nyelvi kurzust, és szól, ha lesz lehetőség. Ún. HORT-okba (=napközi, csak általában iskolától független, állami fenntartású, fizetős és szociális alapon is működő intézmény) közvetített ki. A második helyre felvettek. Nem a 20 órás asszisztensi állásra, hanem a próbanap után a HORT igazgatónője 35 órás napközis csoportvezetői állást ajánlott (ebből 10 % otthoni, 10% benti előkészületi/értekezlet stb munkaidő). Számított az integrációs tapasztalatom SNI gyerekkel az osztályban, de ugye ez Magyarországon eleve “kötelező” minden pedagógusnak… Most egy teljesen felújított, minden modern eszközzel felszerelt iskola/napköziben dolgozom. 15 gyerek van a csoportomban, ebből 4 gyerek SNI (2 súlyosabb, 2 kevésbé) a többi teljesen átlagos alsós kisgyerek. Ehhez folyamatosan 2 segítő van velem bent. Teljesen úgy működünk, mint egy napközi: játék, ebéd, tanulás, kreatív tevékenység és játék. Tegnap kaptam meg az eddigi magyarországi munkaviszonyom (kb. 12,5 év) utáni fizetési besorolásomat (bruttó 3146 Euro/ hó) + van 13. és 14. havi fizetés (kedvezőbb adózással) és kifizetik a túlórát vagy lecsúsztathatjuk. Ennyiből már kényelmesen meg lehet itt élni albérlettel együtt is. Férjem is kapott állást a saját szakmájában, így körülbelül egy év alatt nekünk sikerült itt letelepedni, és boldogulni nagycsaládosként.
Mi kellett ehhez? Először is valamennyi megtakarítás, szilárd elhatározás, rengeteg kitartás, intenzív nyelvtanulás és egy kis szerencse is biztosan. Én ugyan nem karriert, csak országot váltottam és persze itt sem „kolbászból” van, de úgy érzem a helyemen vagyok, továbbra is azt csinálhatom, amit szeretek, és megalapozhatunk egy nyugalmasabb jövőt a családunknak.
Miután Felmondtam 
Hozzászólás