Majd lesz jobb

K.A. írása:

Kezdjük a felmondással.
2019 augusztusában bementem az igazgatónőnkhöz.
– Mit szeretnél, Attila?
– Felmondok.
– Megint?
A gazdaságis loholt mögöttem:
– Nem viccel, és el kell engedjük, de a két hónapos felmondási időt ledolgozza.
Meg is tettem, a tetejében kaptam arra a két hónapra nappalis osztályokat is :), eredetileg ugyanis a felnőttképzés/délutáni műszak volt a reszortom, de próbáltak kihasználni arra az időre, amennyire csak lehet, sok IT tanár kolléga vette fel az útilaput addigra.

Akkor már a 24. óra volt, nem véletlenül mentek el azok, akiknek könnyű volt váltani. Az IT ilyen. Láttuk azt, hogy hogyan alakul ki a komisszár rendszer, két igazgatónőnket is kicsinálta a “kancellár” úr. (A vicces, hogy az alá tartozó többi intézményben ugyanazokat az aljas módszereket használva. Lelke rajta, tettek mellé egy másik komisszárt.)
Mondjuk én akkor is mentem volna, ha nem látom, kétségbeejtő a helyzet. Akkor volt a BREXIT, nem volt rá sok időm, hogy megvalósítsam azt az ifjúkori elképzelésemet, demokráciában élni. Azt hittem 90-ben, ezt itthon is lehet. Nem úgy fest.

Nincs nekem erre negyven évem, akkor voltam 51 éves.

Persze itt elrontottam az első interjúmat, úgyhogy mosogatás. Nagyon büszke voltam magamra, hogy ilyen idősen el tudom magam tartani a két kezemmel. Aztán covid, ügynökség, műanyaggyár betanított munka, nem volt könnyű, a tetejében a covid után nem kellett annyi kézmosó cucc, mehettem mosogatni megest.

Akkor hívott fel egy fejvadász – rezignált voltam, minden állt a covid miatt -, hogy keres egy cég linux rendszergazdát. Fel is vettek izibe, ez több mint két éve volt. Persze junior fizetésért. (Magyar pénzben nettó kilencszáz, ami nem rossz, de akkor is csak junior fizetés, majd lesz jobb.)

A nyelvérzékem sohasem volt jó, azt hiszem, rendesen soha nem fogok beszélni angolul, de itt muszáj.

Akkor térjünk rá arra, hogyan keveredtem én a tanárok közé.

Amikor általános iskolás voltam, volt egy nagyon jó fizikatanárom – Sztanyik tanár úr, Öveges profnak volt a tanítványa -, akit annyira kedveltem, hogy nyolcadikos koromban elé álltam, és azt mondtam neki:
– Tanár úr, én is tanár akarok lenni.
Rám nézett, s mivel ő is kedvelt, ezt felelte:
– Ne tedd, nem éri meg.
Szót fogadtam, programtervező matematikus lettem. Aztán az egyik projektünk túl jól sült el, szembekerültem az állammal (2008). Ami nem jó ómen, de én csatába kezdtem, elvégre igazam van. Manapság már hasonló helyzetben – hallom, eladó a céged – azonnal feladják a népek, azt kell mondjam, helyesen teszik, én mindenesetre felőrlődtem (2011). Válás, mifene, izgalmas időszak volt. Aztán egyszer az egyik kolléga megkérdezte, hogy most neked úgyis kell valami “rendes” állás, és mindig mindent el akarsz magyarázni, az egyik jó ismerős keres it/matematika tanárt egy alapítványi iskolába. Hmm, jó, mellette tudok dolgozni a szakmámban, pont jó lesz.
Amikor a nővéremnek meséltem – ő is tanár, családi elmebaj -, hogy négy évfolyam, két tantárgy – illetve három, mert gépírás is -, középiskola, no meg eléggé speciális, azt mondta.
– Te teljesen megőrültél. Illetve te nem, mert nem látod át, mire vállalkoztál, aki már húsz éve edzett, annak is komoly kihívás ez, de aki felvett oda, az tuti nem normális.

Tényleg nem volt könnyű. Az első néhány hónap azzal telt, hogy reggel felébredtem, túléltem a napot, délután mint a sós zsák estem az ágyba, másnap ugyanez.

Gyerkőcök megkóstoltak, mint minden kezdő tanárt, mindenhol. Aztán egyszercsak megkedveltek, gondolom azért is, mert én is kedveltem őket.

Azt soha nem feledem, amikor az összes évfolyamnak feladtam ugyanazt a kérdést infó órán. Felírtam a táblára, hogy integál 3x négyzet meg ket x plusz 5 mennyi. Annyit segítettem, hogy az a sál integráljel.
– De hát mi nem tanultunk ilyet.
– Persze hogy nem, sőt, nem is fogtok. No de ez infó óra, és arra vagyok kíváncsi, hogyan tudjátok használni a google-t. Olyat minek kérdezzek, amire mind tudjuk a választ? Minden osztály megtalálta a megoldást, olyan honlapokat találtak, amit még én sem ismertem.

Aranyosak voltak, na. Aztán, amikorra már belejöttem a tanításba, és már arra is volt időm, hogy pénzt keressek, az állam inkasszálta az iskola számláját, több hónapig. Mint aránylag friss hús, lapátra kerültem – no meg én jártattam a számat, nem a saját érdekemben, mert én tudtam pénzt keresni tanácsadóként -, úgyhogy elmentem egy másik iskolába, szigorúan rendszergazdának. Csak valahogy rávettek – nagyon jó pedagógus volt az igazgatónő az estin -, hogy tanítsak már. Fejlesztőket. Aztán meg hogy csak tanítsak. Közben láttam, hogyan verik szét az iskolákat. Az igazgatónőt, aki rávett a tanításra, kicsinálták. Aztán a másikat is.

Rég volt…. Most költöztetem a rendszerünket a felhőbe, angolul kommunikálok munka közben, megtanultam jobbkormányos autóval közlekedni, már a harmadik autómat vettem meg. Majd lesz jobb.