T.A. írása:
Nagyvárosban, pedagógiai szakszolgálatban dolgoztam. Úgy éreztem, egyre kevesebbet vagyunk képesek tenni a hozzánk forduló gyerekekért és családokért. A pszichológiai és pedagógiai ellátások keretei folyamatosan szűkültek. Rengeteg vizsgálatot végeztünk, leírtuk, mi mindenre volna szüksége a gyereknek, és mikor a szülő megkérdezte, ezt hol kaphatja meg, megnyugtattuk, hogy a köznevelési intézmény köteles biztosítani a gyermek ellátását. Közben tudtuk, hogy kötelesnek köteles, csak nem biztos, hogy képes rá, és az még a jobbik eset, ha a szülő számára ez ki is derül. Mert előfordulhat, hogy fejlesztés van, csak se nem egyéni, se nem célzott, és így kevéssé hatékony.
A sztrájkjog ellehetetlenítése, a tárgyalások stílusa, a státusztörvény elfogadása, és a kormányzati kommunikáció csak ráadás volt mindehhez. Az egyike voltam az ötezernek, aki megígérte, hogy felmond, ha elfogadják a státusztörvényt. A nyár folyamán új állást találtam, lemondtam a közalkalmazotti jogviszonyról (felszabadító érzés volt), és szeptember közepétől már másutt fogok dolgozni.
Miután Felmondtam 
Hozzászólás