Liza vagyok, pedagógus. Hónapok óta szorongással küzdök, mert nem tudom már elviselni a munkahelyi légkört, a fizikai és mentális terheket és hogy luxus számomra egy 5 napos nyaralás. Íme a történetem:
Szeretem a gyerekeket, sokkal jobban kijövök velük, mint a felnőttekkel. Néhány éve, amikor elkezdtem dolgozni 3 hónapig minden nap sírtam, mert délutános pedagógusként belecsöppentem az élet sűrűjébe. Segítséget nem kaptam, majd azt is a fejemhez vágták, hogy alkalmatlan vagyok az alsós osztályban helyt állni. Mégis maradtam. Felsősökhöz kerültem, úgy tűnt helyt állok, de hamar kiégtem.
Esténként nehézlégzés gyötört a munka, az egészség és az anyagiak szentháromsága miatt. Nézelődtem, mit is kezdhetnénk magammal, elkezdtem otthon tanulni, képezni magam, mivel képzésekre nem volt pénzem. Nemrég be kellett látnom, hogy egyedül nem tudom megtanulni az álommunkához szükséges dolgokat. Elvetettem a karrierváltás lehetőségét erre a területre. A fizikai munkát igénylő munkahely nem opció számomra. Rengeteg gondolkodás után arra jutottam,
hogy érdemes lenne egy hosszabb, ám ingyenes képzést elvégezni. Ez idő alatt tovább dolgozom pedagógusként, aki a főbb tantárgyakon kívül már mindent tanított, és aki még aug. 17-én sem tudja, hogy milyen tantárgyat tanít szeptembertől.
Folyamatosan nézem az álláshirdetéseket, miközben imádkozom egy nagy adag bátorságért, hogy fel tudjak mondani, mint oly sokan körülöttem. De nekem nincs anyagi hátterem, ha nem lenne munkám, 3 hónap és utcára kerülök. Kilátástalannak érzem a helyzetem.
A terveim miután felmondtam: csak önként vállalt túlórát elvégezni, a munkát a
munkahelyen hagyni és otthon magamra koncentrálni, nem a számlák befizetési határidejétől szorongva lefeküdni aludni.
Liza vagyok, leendő ex-pedagógus.
Miután Felmondtam 
Hozzászólás