Biztosan nem a tanári pályán helyezkedem el

K.CS. írása:

A tanári portfólióba is beleírtam, hogy miért nem maradok szeretett gimimben, sem a pályán a képzés lezárása után:

“Többek között hat év, húsz tanszék, százötven elvégzett kurzus, háromszázharminc megszerzett kredit teszi mérhetővé a képzés komplexitását. Az egyetemi szaktárgyi tanulmányaimat, az itt megszerzett természettudományos tudásomat nagy becsben tartom. A matematika és fizika szaktárgyi ismeretek, a tudományfilozófiai szemléletek, a mérés- és kutatásmódszertan, valamint a pedagógiai és pszichológiai képzések rengeteg hasznos és kulturális tudással láttak el és közben nagy mértékben fejlesztették a tanári hivatás betöltéséhez szükséges készségeimet, kompetenciáimat. Sokat tettem azért, hogy elvégezzem ezeket a diszciplináris tárgyakat az időközben ki- és rögtön többször át is alakuló egységes, osztatlan tanárképzésben.
(…)
Az egyetemi bizottságok a vírushelyzetben nem fogadtak el semmiféle költségcsökkentő méltányossági kérelmet maximális tanulmányi eredményeim ellenére sem. A képzés utolsó féléveiben gyakorlatilag szemeszterenként négyszázezer forintot áldoztam arra, hogy otthonról tarthassam meg más tanár tanóráit, aki ezért a szaktanári és a mentori fizetését is felvette, ám számomra, önköltséges hallgatóként sem a tanulmányi sikerek, sem a gyakornokság alapján nem járhat ösztöndíj. Hónapokon keresztül kimondottan otthonról kellett tartanom az óráimat, mert sem az egyetemre, sem a gimnáziumba nem mehettem be annak ellenére sem, hogy a felső szomszédom egy évig húzódó hangos lakásfelújítása közvetlen veszélybe sodorta tanóráim megvalósítását. Felháborító és kiábrándító időszak volt. Jó néhány egyetemi csatornán jeleztem problémáim, érdeklődtem lehetőségeimről, de hiába. Általános érzésemmé vált a jelenlegi közneveléssel és felsőoktatással kapcsolatban is a magárahagyottság. Ez az időszak és ezek a visszajelzések tették világossá és véglegessé, hogy a képzés után már biztosan nem a tanári pályán helyezkedem el, hanem egy lényegesen jövedelmezőbb és kevésbé frusztrált pályán, ahol reális időn belül kitermelem a tanárképzésre előre feláldozott erőforrásokat. Ezt a pályán töltött szolgálat konkrétan nem is tenné lehetővé.”