Anonim beküldőnk írása:
Gyerekkoromtól szerettem volna tanítani, a szüleim a jog felé terelgettek volna, a biztos megélhetés reményében. A gimnázium után magyar – angol szakot végeztem, egyetemi diplomával. Szakvizsgát is tettem, közoktatási vezetőként, és szakfordítóként rájöttem 19 év után: a lelki egészségem és a családi életem fontosabb. Most a közszférában maradva, rendvédelemben hivatali munkaidőben dolgozom, több pénzért, és összehasonlíthatatlanul több szabadidővel, amiben vagy a családdal töltök minőségi időt, vagy a másik nagy szerelem, a fordítás tölti ki az életem.
A sírással küzdök még mindig, amikor kapom a “tessék visszajönni most” üzeneteket, vagy amikor a pályakezdőként tanított, már anyuka volt tanítvány úgy mutat be a gyermekének, hogy a kedvenc tanárom volt a néni… de aki úgy érzi, menni kell, induljon bátran! Csak akarni kell, és lehet javítani az életeden!
Miután Felmondtam 
Hozzászólás