Inkább a felmondást választottam

H.N. írása:

Egy nyugati határhoz közeli városban tanítottam. Szeptemberben (látva az előző tanévben egyre lanyhuló lelkesedést) eredetileg nem akartam a sztrájkszervezésbe újra belépni, de aztán mégis nekigyürkőztünk. A testület kb. 30-40%-a vett részt az első, őszi sztrájkokban, amelyben sztrájkbizottsági tagságot is vállaltam.

A budapesti karinthys kollégák decemberi kirúgásának másnapján saját döntésemből kezdtem határozatlan idejű polgári engedetlenségbe, de sajnos sem az intézményünkből, sem a városból senki nem követte a példámat, így december közepén – a közegben ellehetetlenülve – inkább a felmondást választottam.

Három hónap álláskeresési járadék után áprilistól egy lényegesen kevesebb felelősséggel, stresszel, ám még a tanári fizetéshez képest is kevesebb pénzzel járó munkakört töltök be az egészségügyben, de a döntésemet egyáltalán nem bántam meg.

Azt gondolom, a közoktatás a jelenlegi helyzetben (főleg a bosszútörvény elfogadása óta) mindazok számára értelmezhetetlen keretrendszert jelent, akiknek a személyes autonómiáját nem írja felül sem megélhetési kényszer, sem megfelelési vágy, sem a félreértelmezett hivatástudat. Azt gondolom, nem lehet példával elől járni akkor, amikor részesei maradunk egy lelket-szellemet megnyomorító rendszernek, amely gyakorlatilag bármit megtehet a magyar pedagógusokkal.

Megítélésem szerint az egész társadalmunk hibás abban, hogy csupán személyes és családi érdekeink jelentik a létezésünk egyetlen szempontját, és nem tudunk igazán szolidárisak lenni egymással, másokkal. Mindenkit biztatnék arra, hogy – ha csak súlyos egzisztenciális kényszerek nem állnak útjában -, haladéktalanul keressen olyan állást a rendszeren kívül, ahol megbecsülik, és nem a földbe tapossák. Idővel felszabadító érzés lesz abból a megcsömörlött és rezignált közegből kikerülni, amelyet ma magyar közoktatásnak nevezünk.

Azokról pedig a lehető legsúlyosabb véleménnyel vagyok, akik a saját kollégáikkal sem vállalnak szolidaritást, sem sztrájk, sem PE, de még egy aláírás erejéig sem. Gyávaságukkal, megalkuvásukkal ők a támaszai igazán igazán ennek a rendszernek.