P. írása:
19 évig dolgoztam történelem-magyar szakos tanárként egy vidéki megyeszékhely szakképzési iskolájában. Sokszor kerültek a felkészítettjeim dobogóra az országos versenyeken, 2018-ban meg is nyerték az Országos Szakközépiskolai Közismereti Versenyt. Iskolánk az első tízben volt az országos rangsorban a hozzáadott érték tekintetében. Tankönyv társszerzője voltam, pedagógus II. “rendfokozatot” is szereztem.
Az egyik probléma a diákok leterheltsége volt, 6. óra után gyakorlatilag nem fogott az agyuk.
2. Felesleges információkkal tömték a fejüket, bár itt még igyekeztem a használható és időtálló tudást adni a kezükbe.
3. A 2020-as NAT történelem és magyar tantárgy vonatkozásában borzasztó világképszűkítő, például szó sem esik az ókori Indiáról is Kínáról, (akkor még Oroszországot kellett egyedül isteníteni, ma 2023-ban már Kína, mint az ókor fejlett állama biztos benne lenne a tankönyvekben az aksigyárak miatt)
4. Azt a pátoszt, amely a 48-as szabadságharcot lengte az eddigi nemzeti emlékezetben, 2020-as NAT átszervezte az első világháború köré. Miért? Hogy arra tanítsák a jövő fiataljait, hogy haljon meg idegen érdekekért? Tisza István lett az új Petőfi Sándor? Pár év múlva Petőfi egy “libernyák” lesz, aki harcolt a “szent orosz seregek ellen”? (Csak mondom, hogy a fidesz Bencsik nevű propagandistájának újságában már Sztálint mosdatják, szerintük Sztálin nem csinált mesterséges éhínséget Ukrajnában, hanem éghajlati katasztrófa volt a 30-as években.) A következő NAT-ban ezek szerint már az lesz, hogy a “hős orosz katonák 1945-ben kielégítették a kiéhezett magyar asszonyokat és lányokat.”
5. A közvetlen kiváltó ok, hogy egy orvosi kísérletre akartak kötelezni, amelybe a teljes részt vevő rokonságom (hasonló génállomány) megbetegedett. Sok kollégám meg nem érti az emberi szabadságjogokat, értetlenkedtek, hogy miért nem veszek részt a kísérletben. Sajnálom is a kezük alatti diákokat. (Azóta kettő tanár abból karból már meghalt, persze “nem azért”.) Fizetni nem akartam kiskaput, okosba meg a fentebb említett dolgok miatt nem akartam elintézni, 2022. februárjában kértem a munkaviszonyom megszüntetését.
Azóta megvalósítom a fiatalkori álmaimat. Kétkezi munkát is végzek, dolgoztam a másik szakmámban. Fél évet dolgozok, fél évet pihenek vagy segélyen vagyok. Az éves keresetem így pont annyi mintha végigtanítottam volna az évet. De amikor épp dolgozom, akkor sincsen stressz, plusz minden munkahelyen van egy ki “lepattanó”, ami a tanári életpályán nincsen.
Megjegyzés: projektünk kezdetekor vállaltuk, hogy minden történetet változtatás nélkül közlünk, így természetesen megosztjuk ezt is. Ugyanakkor fontosnak tartjuk kiemelni, hogy szerkesztőségünk mindkét tagja beoltatta magát COVID ellen (is), és mindenkit arra biztatunk, hogy amennyiben nincsen konkrét orvosi ellenjavaslat, oltassa be magát.

Hozzászólás