Az álommeló kis szépséghibával

TKT írása:

13 év multi után, miután már kifizettük a bankhitelünk, volt kis lakásunk, a férjem multinál dolgozott, gondoltuk akkor én otthagyom a személytelen multit és a hobbimnak élek. A fizetés zsebpénz, de ez a hivatás volt kicsi koromtól az álmom, csak másfelé terelt addig a sors.

Megtaláltam az álomsulit is hozzá. Emberséges kollégák, demokratikus vezetés. Nagy energiával vetettem bele magam a nyelvtanításba.

Volt kihívás, kezdőtől felsőfokig tanítottunk. Osztályfőnök is lettem és gondoltam, mindent úgy csinálok, ahogyan azt szülőként is elvárnám. Energikus voltam, 43 évesen a tanári kar fiataljai közé tartoztam. A Krétát én lazán használtam, sőt a szülőknek, kollégáknak útmutatót is csináltam.

Ez a lendület egészen márciusig vitt engem, amikor a státusztörvényt nyilvánosságra hozták. Csodálkoztunk, elképedtünk, szörnyülködtünk, sztrájkoltunk ….. akkor ez ennyi. Dolgoztam már néhány helyen … de ezt biztosan nem fogom aláírni.

Aztán májusban júniusi 1-jei dátummal kértem, hogy közös megegyezéssel váljunk meg egymástól. Sírós búcsú, a diákjaim megható ajándékai, szülők írásai hogy borzasztó, de megértik… ez maradt.
Most ismét multizok. A fizetésem dupla. De nem érdekel. Nem a pénz miatt jöttem el. Hanem mert aki ebbe belemegy, az rabszolgának áll. Én csak emelt fővel, tartással tudok tanítani, mert őket is erre szerettem volna nevelni.