A. írása:
Üdvözlöm a kezdeményezést!
Nem vállalom a kilétem, mert lehet, hogy egyszer még tanítani fogok 
Most azonban egy jó darabig biztosan nem. 
Félévkor én is felmondtam, mert már nem bírtam tovább. Fontos leszögezni, hogy nem a pénz miatt. Azon szerencsések közé tartozom, akinek a férje jól keres.
Ki kell sajnos mondani, hogy a tankerület olyan jogosultságokat adott az igazgatóknak és a helyetteseknek, amelyek folyamatos visszaéléshez vezetnek. Elég, ha csak kicsit ferdén néz az ember, vagy nem megfelelően válaszol, már nézheti a következő beosztását, órarendjét. Pár perc alatt le lehet vonni az órarendekből, hogy ki a kedvenc. Ő minden nap korán megy haza, péntekenként már 11 óra körül.
Ha ezt tehetik az órarendekkel, akkor mit fognak tenni a differenciált bérekkel. Már most meg tudnám mondani, hogy ki mennyit kap majd a régi munkahelyemen. Teljesítménytől függetlenül.
A sztrájkkal kapcsolatban közölte velünk az igazgató, hogy az errefelé nem szokás! Mi nem foglalkozunk ilyen hülyeségekkel!
Beosztásom alapján 24 órám volt csak. De igazából a napközivel, ebédeltetéssel, ügyelettel 32. Csak ezeket eltüntették a krétából.
Férjem, aki egy multinál dolgozik az évek során mindig említette, hogy ezt egy nagy cég soha nem engedhetné meg magának. Olyan sok visszaélés, szabálytalanság van.
Amikor felmondtam kicsit pihenni szerettem volna, de két-három telefon után, már lett is munkám. Természetesen sokkal többet keresek és nincs stressz és zaj.
Csak sajnos hiányzik a tanítás, de majd megszokom. 
Üdvözlettel 

Hozzászólás