Ne problémázz, törődj bele, engedelmeskedj

A.V. írása:

Testnevelő tanárként dolgoztam egy budapesti gimnáziumban. A felmondásom oka a megbecsülés teljes hiánya volt a vezetőség részéről.

A kevés fizetés azért nem jelentett problémát, mert a párom jól keresett és mindig úgy voltam vele, hogy a sok szabadidő többet ér, mint a sok pénz. Élveztem, hogy volt nap, amikor délben végeztem, köszönhetően az órarend szerencsés összeállításának. Az mondjuk eléggé zavart, hogy sohasem lehetnek olyan programjaim (síelés, párnapos utazások), amik nem iskolai szünetre esnek, míg a barátaim az év bármely napján tudtak szabadságot kivenni. Tehát eleinte a pénz-szabadidő arány egészen jó volt.

Aztán az idő előrehaladtával egyre több kollégám mondott fel, és az én remekül összeállított órarendemből egy felháborító, kizsigerelő borzalom lett, amivel egyszerűen nem tudtam összeegyeztetni az életem. Jeleztem is a vezetőség felé, hogy nekem ez túl sok és próbáljanak tenni valamit, mert hirtelen a pénz-szabadidő arány csúful eltolódott a nevetséges kategória felé.

Rengeteg lyukasórám volt (pénteken például 5 db), amit nem használhattam arra, amire szerettem volna (pihenés, felkészülés, ügyintézés, edzés, bevásárlás – ki ne akadjatok, emberek, a tanárok bizony ilyesmire használják a lyukasóráikat), mert állandóan helyettesítenem kellett. Gyanúm szerint ezt szem előtt tartva rakták össze így az órarendet. A kérésem, hogy ennél barátságosabb órarendet szeretnék, nem talált meghallgatásra, így még azon a héten felmondtam. Nem tetszett, hogy önkényesen rendelkeznek a szabadidőmmel, bármiféle kompenzálás nélkül és a lehető legrugalmatlanabb hozzáállással osztanak be felügyelni, legyen az szombati központi felvételi, érettségi, délutáni és esti programok, kirándulások, folyosóügyelet, bejáratügyelet, kijáratügyelet, udvarügyelet, ebédlőügyelet, gyerekorábban, maradjsokáig, ezisatedolgod, aztiscsináldmeg, ugorj, pattanj, lelkesedj, de ami a legfontosabb: ne problémázz, törődj bele, engedelmeskedj.

Azóta több munkahelyen is kipróbáltam magam, és még a leggyászosabb “általános irodai adminisztrátori” állás (még érettségi sem kellett hozzá), is 50k-val többet fizetett, mint az, amihez ugyebár nyelvvizsga, mesterdiploma, gyakorlati évek, portfólió, továbbképzések és baromi nagy felelősség és elhivatottság szükséges. Viszonylag gyorsan váltogattam a helyeket, mert ahogy sokan szeretik mondogatni, valóban, a versenyszférában se minden fenékig tejfel, de például a túlórázást, a plusz befektetett energiát minden esetben méltányolták.

Akkor döntöttem el, hogy megírom a saját történetemet, amikor volt szerencsém a Telex kommentszekciójában végigolvasni, hogy a többi felmondó tanárról miként vélekedik az átlagember. Kajánul és rosszindulatúan vizionalizálták, hogy az illető mehet a szalag mellé három műszakban, meg a mekibe, meg tudom is én milyen általuk megvetendőnek tartott munkahelyre küldték volna őket. Gondolom abból indultak ki, hogy az ő legrosszabb és legutáltabb tanáraiknak milyen alternatív karriert tudnának elképzelni. Én tök jól megúsztam a gyári munkát, a hóban-fagyban gürizést, vagy a fülledt és levegőtlen konyhában való hamburgersütést.

Egy IT cégnél dolgozom, ahol télen kellemes meleg, nyáron kellemes hűvös van a fűtésnek és légkondinak köszönhetően. Ha olyan kedvem van, home office-ból dolgozom, ha másmilyen kedvem van, délben kezdem a munkát és később ledolgozom az elmaradt órákat. Csapatépítő programjaink vannak. Medicoveres egészségbiztosításunk van. Munkaeszközeink vannak. A cég tisztában van vele, hogy értékes munkaerő vagyunk, megbecsül minket, mert ha valamelyikünk távozna, nehéz lenne pótolni. A tanárokat nem becsüli meg a munkáltató, és nincs tisztában azzal, hogy nehéz őket pótolni. 2021-ben a nettó fizetésem tanárként 170 000 Ft volt. Most 360 000 Ft.