Párhuzamos karrier építése

H. A. története:

Az én történetem némileg rendhagyó, hiszen végül NEM mondtam fel.

Budapesten, általános iskolában és általános-gimnázium intézményekben dolgoztam; könyvtárostanár vagyok, ami nem klasszikus oktatói munkát, hanem (intézménytől függően) több-kevesebb rendszerességgel tartott órákat, és persze a könyvtár gondozását, tankönyves munkát jelent.

A státusztörvény tervezetét elsősorban állampolgári jogaim csorbítása és a képtelen elvárások miatt tartottam elfogadhatatlannak.
Amikor nyilvánosságra került, első reakcióm a kilépés mérlegelése volt. A magánéletemben ugyanakkor történt események viszont olyan feladatok elé állítottak, ami miatt segítséget kellett keresnem a döntéshez. Magán mentálhigiénés segítőhöz fordultam, éltem az ingyenes pedagógus coaching lehetőségével, és ismerősökön keresztül sok információt gyűjtöttem az addig csak felületesen ismert multik világából.

Én késői pályakezdő vagyok, mivel nagyon sokáig voltam otthon a gyerekeimmel, 2023-ban éppen 10 éve dolgoztam. Egyedülállóként és a minimálisnál is kevesebb anyagi tartalékkal egyszerűen nem engedhettem meg magamnak, hogy akár csak néhány hónapra is kiessek a munkából, a korom miatt pedig semmilyen biztosítékom nem volt arra, hogy a pályamódosítás sikeres lesz.

A beszélgetések során megbeszéltük, mit is szeretek a meglevő munkámban, milyen területen tudnám elképzelni magam, mi a problémám a munkahelyemmel és a törvénytervezettel. Szeretek a kultúra területén dolgozni, de a könyvtárosok helyzetét és fizetési viszonyait is ismerem, más környezetből is voltak információim, és ezek közül egyik sem kecsegtetett sok sikerrel. Számomra fontosak a hosszú szünetek és a rugalmasság, amit a könyvtári munkában megtalálok. Mint írtam, késői pályakezdő vagyok, de az évek során jól sikerült
összegyűjteni az iskolai könyvtárba szükséges tudást és kapcsolatokat, amelyeket nagyon nem akartam föladni, illetve elölről kezdeni az egészet.

Mindezek miatt maradtam végül az oktatásban; viszont elkezdtem fölépíteni egy olyan párhuzamos munkát, ami nem egyszerűen anyagi pluszt, hanem rendszerfüggetlenséget is jelent. A státusztörvény elfogadása továbbra sem jelentett részemről semmilyen beletörődést, ahogy nem mentem bele a korábbi minősítésbe sem, most éppen megtagadom a NAT vizsgát, és eszemben nincs visszafogni a nyilvános véleményemet vagy információk közlését pl. a közösségi médiában.
Kellett a biztonság, de kellett a szabadság is.
Korábban, szakmai képzések keretében szereztem először biblioterapeuta végzettséget, majd Metamorphoses meseterapeuta lettem, végül a Semmelweiss Egyetemen a mentálhigiénét végeztem el. Ezt a tudásomat mindvégig gyakoroltam, frissen tartottam – most jött el az ideje, hogy professzionális és eladható keretek között folytassam.

Sok tekintetben tájékozatlan voltam, és itt megint hálával kell megemlítenem ismerőseimet és segítőimet, akik rengeteg hasznos információval és ötlettel segítettek. A kérdéseket nekem kellett megválaszolnom, de minden válasszal tisztult és közelebb jött, mit
és hogyan szeretnék csinálni. Én nem vállalkozást akartam, hanem lehetőleg csoportos segítő munkát; de villámgyorsan kiderült, hogy ehhez olyan háttér, elsősorban pedig hely kell, amihez bizony komoly alapozás szükségeltetik.
Lett helyem, nagyon kedvezményes árért. Berendeztem, lett segítőm a fenntartásában és az ötletelésben. Lettek programjaink, amelyek döcögősen és kis létszámmal indultak, de elfogadható arányban megvalósulnak. A helyet rajtam kívül mások is használják, össze
tudok velük dolgozni. Tavaly decemberre elkészült a honlapunk, szintén kedvezményes összegért, amelyet már komoly vállalkozásként tudok hirdetni. Nagyon sok ötletem van, a saját megjelenésemen kívül több együttműködésben gondolkodom. Közben egyéni segítő munkát is folytatok.
Most valójában két teljes munkahelyem van, hiszen a vállalkozásomat, a stúdiómat rendben tartani és fejleszteni, a programokat szervezni folyamatos jelenlétet és törődést követel. Nagyon fárasztó, nagyon sok, de mind a kettőt szeretem és tudok velük hosszú távra tervezni. Időközben új iskolába kerültem, ahol több tanévre való új feladatom van, és ez is nehéz. Munka és stressz az egekben, de már az elmúlt fél évben is enyhült a nyomás. Az anyagi erősödés számomra a várhatóan minimális nyugdíjam kiegészítése miatt létkérdés, de pontosan látom, hogy a mostani tempót nem fogom bírni sokáig. Remélem, néhány év múlva a vállalkozás fog annyi pénzt hozni, hogy az iskolában visszaléphetek részmunkaidőbe, a felszabadult időt pedig egyszerűen pihenésre szeretném fordítani.