Iskolán túl is van élet!

S.J. írása:

Nyáron mondtam fel. Tanítóként dolgoztam egy budapesti általános iskolában. Szerettem a helyet, a kollégákat, a szülőket. Sokat hezitáltam, de majd lesz valahogy.. és lett.

Arra a döntésre jutottam nem karriert váltok, hanem csak irányt, azért mert nem suliban dolgozom, még pedagógus vagyok..
A jelenlegi rendszer egyre rosszabb: amiért felmondtam, mert nem lehet megélni belőle, mert szakmaiságot nélkülöző állami intézkedésekkel egyre épül le az oktatás színvonala, és mert tönkreteszi a gyerekeket.

Jelenleg angolt tanítok, magántanítványaim vannak és mozgást fejlesztek. Rengeteg tervem volt, a többség nem működött, de helyette bejöttek olyanok, amik meg igen! Nyitott vagyok, tanulok, élek a lehetőségekkel, és lassan körvonalazódik az előre is! (bár nem volt rá szükség, de ha úgy adódik, nem “büdös” a munka- babysitterség, takarítás, recepció is jöhet- én nem nyavajgok, hogy nem ezért tanultam…) Mit üzennék? Iskolán túl is van élet!!! A legnehezebb az, hogy nem 8-4-ig dolgozom, több a szabadidőm, amit még nem tudok jól kihasználni. És az, hogy hiányzik az iskola, a kollégák.. Szerencse, hogy gyerekek vannak, kihívás rengeteg!