Szerencsére kaptunk 10 új vödröt a beázásra

B. második írása:

Én már küldtem be történetet, ezért ez most csak egy rövid szösszenet lesz.

Második éve vagyok pályakezdő tanár. Az alakuló értekezlet első mondata sem volt túl bizalomgerjesztő, pedig azt hittem, a tavalyi első évemnél nincs lejjebb.

Idézet következik: ebben az évben sincs tornaterem az iskolában, mert a tetőre még mindig nincs pénz, meg már az oldalfal is életveszélyesnek lett minősítve, nem tudjuk, meddig áll. Már ázik az aula is, de erre az évre szerencsére kaptunk 10 új vödröt a beázásra. A tesiórákra így nem kell bója.

25 évesként az 50+-os kollégák között felnevettem. Komoran rámnéztek: ez nem vicc! Pedig egy stand-upban el tudtam volna képzelni ezt a jelentet.

Beszélgettünk, beszélgettünk, elsorolták, mi életveszélyes és mi balesetveszélyes ebben az isten háta mögötti falusi iskolában, ahová bár busz nem igazán, de közel 300 diák jár.

Jó hangulatban telt a nap, viccelődtek a kollégák, hogy ezekbe a 2. világháborút is megélt vasszekrényekbe valahogy el kéne a meleget raktározni, mert ha olyan telünk lesz, mint tavaly, nem fogjuk kibírni. Februárban már nem volt elég a kesztyű meg a nagykabát bent takaróval sem, így most megy a trükközés, milyen kis hősugárzót tudnánk legalább a tanáriba titokban becsempészni.

Közel 300 gyerekre 15 tanár van az igazgatóval és helyettessel együtt. Nem érdekelte őket, milyen végzettségem van, bár felsős tanár vagyok, most tanító néni leszek összevonva a 3. és 4. osztályban.

Ahogy a dajka végzettségű pedagógiai asszisztensünk is az 1. osztály tanítója lesz. Nálunk aktuális a családalapítás, reméljük, a tél előtt táppénzre tudok menni… Szerintem egy pályakezdő pedagógusnak nem a menekülési útvonalat kéne fürkésznie, de hát mire várjunk?

Előzmény