Belőlem is kiszakadt valami

D.M. írása:

Amikor visszajöttem az alma materembe tanítani 5 évvel ezelőtt, azonnal nagyon sok szeretet vett körül. Rögtön éreztem, hogy ez még mindig egy nagyon jó iskola: a diákok minden feladatot örömmel oldottak meg, élvezték a csoportmunkákat, a kreatív feladatokat. Én pedig boldog voltam, hogy minden úgy megy, ahogy azt otthon elképzeltem, néha még annál is jobban.

A tavalyi tanévben az órák egyfajta menedéket nyújtottak: amikor irodalommal foglalkoztunk, olyan élmény volt a mű és a diákok találkozása, ami elfeledtette velem a nehézségeket.

A tantermekben ezzel párhuzamosan életveszélyes volt az oktatás: egy-egy nagyobb esőzés alkalmával tele lett az épület vödrökkel, nem ritkán a konnektorokat és lámpákat is bőven érte víz.

Egyre több lett az értelmetlen adminisztrációs munka, egyre kevesebb az idő (és órakeret) a kreatív, készségfejlesztő feladatokra: a tananyag nőtt, az óraszám csökkent.

Az érettségi követelményeket és a kerettanterv szerint tanítandó szerzőket egyre kevésbé határozta meg a szakmaiság, ahogy bármilyen oktatással kapcsolatos döntéshozatalt is.

Többek között iskolánknak megszüntették egy teljes kéttannyelvű osztályát, pedig az az iskola legnépszerűbb tagozata, rendkívüli eredményeket érnek el az ott tanuló diákok.

Válaszként vödrökkel álltuk körbe az esőtől elárasztott, beázott iskolát; betapasztott szájjal próbáltuk megmutatni, hogy el akarnak hallgattatni minket. Munkabeszüntetéssel jeleztük, hogy ezt így nem csinálhatjuk tovább.

A demonstrációkra adott reakció 6 kiváló (iskolai és országos szinten is a legkiválóbbak közül való) kollégám eltávolítása volt.

Ekkor belőlem is kiszakadt valami. Az a szál, ami a közoktatáshoz kötött. Engem is kitaszítottak egy közösségből, velük együtt.

Pedig nagyon szerettem az iskolámat; én is itt érettségiztem, és olyan diákokat tanítottam, akikről mások csak álmodnak. Olyan osztályom volt, hogy szinte minden nap siratom; mégis azt érzem, nem lehetett ez másképp. Az igazságért, a minőségi oktatásért vívott harcunknak rendkívül cinikus módon vetett véget a kormány, mert nem tudja (vagy nem akarja) ellátni a feladatát, és visszaél azzal a hatalommal, amivel a népe felruházta.

Szülőként pedig nagyon féltem a gyerekeimet. Elveszik a gyerekektől azt a lehetőséget, hogy a közoktatásban minőségi oktatásban részesüljenek. Nem ismerek olyan iskolát, ahonnan ne távozott volna számos pedagógus a tavalyi év során vagy év végén.

Katás egyéni vállalkozóként folytatom tovább.