Felmondtam.

Caer írása:

Egy Pest vármegyei gimnáziumban tanítottam “reál szakokat”. A digitális (covid-) időszak alatt szó szerint lerokkantam: a rengeteg ülés miatt gerincsérvem lett, a kötelező oltástól pajzsmirigy-gyulladásom, (majd 2x covidos is lettem, de természetesen “nem bizonyítható, hogy az iskolában kaptam meg”), amitől kibillent a hormonrendszerem, és a sok számítógépezéstől a szemem is brutálisan elromlott. Ezek miatt kértem az igazgatót, hogy kevesebb óraszámban dolgozhassak, részállásban, de nem engedte. Így tavaly 2x is hetekig kórházban voltam.

A záróértekezleten az igazgató bejelentette, hogy újra őt bízták meg az iskola vezetésével, így az év végével betelt a pohár, a státusztörvény csak az utolsó csepp volt. “Felmondtam.”

A papírmunkánál azt kérte, az igazgató, hogy inkább közös megegyezést írjunk, hogy meghirdethesse az állást, nekem úgyis mindegy. Belementem, mert a kislányom oda jár, nem akartam még rosszabb helyzetbe hozni. (Az állás azóta sem jelent meg, illetve a többieké sem, akik felmondtak, illetve akiket kirúgott, mert indultak ellene a vezetői posztért.)

Azóta még nem találtam magamnak más helyet. Rettentően el vagyok keseredve, mert tanítani szeretnék, nem látom, mi mást tudnék helyette csinálni.