Anonim beküldőnk írása:
Első éves egyetemistaként kaptam egy lehetőséget, hogy tanítsak művészeti iskolában, mert hiány van. Elfogadtam a lehetőséget, így egyetem mellett, óraadóként alkalmaztak.
2 év szenvedés után éreztem, hogy váltanom kell. Elkezdtem a harmadik tanévemet, bevallom, nem sok kedvvel… Ez idő alatt, folyamatosan kaptam a leb*szásokat, mert nem megfelelő ütemben fejlődtek a gyerekek.
Az iskolától/kollégáktól semmilyen támogatást nem kaptam, mint pályakezdő tanár. Hogyan is tudtam volna, hogyan kell foglalkozni egy 8-9 éves gyerekkel, ha ezt az egyetemen nem tanították meg?
A harmadik tanév végén elég lett ebből, így jeleztem a vezetőségnek, hogy nem szeretnék tovább ebben az intézményben tanítani, és alapjáraton sehol sem, mert nem kifizetődő a pálya. Volt olyan hónap, amikor 71 200Ft volt a fizetésem, ez ugye az óraadói állásnál köszönhetem.
Nagyon elkeserítő, hogy egy 23 éves fiatalnak ennyiből kellene megélnie, mint pályakezdő, mert elvárta a vezetés, hogy ez mellett ne vállaljak másik munkát.
3 év pedagógusi munka után felmondtam, azóta minden teher leszakadt a vállamról, és boldogan élem minden napjaim.
Természetesen, amikor jöttek az első hírek a státusztörvényről, éreztem, hogy nem lesz más lehetőség, mint lépni ebből a hivatásból.
Már csak az a kérdés, ki fog tanítani?
Miután Felmondtam 
Hozzászólás