Lejjebb nem lehet már süllyedni

Anonimitást kérnék. Hogy miért?! Egy hozzám közel álló ember még mindig az adott intézményben dolgozik és valószínű, hogy miattam megütheti a bokáját. Jó reggelt, itt tartunk…

A tavalyi tanév volt az utolsó, amit tanárként a közoktatásban lehúztam. Úgy döntöttem, jobban teszem, ha nem asszisztálok tovább a rendszer látszólagos működésének fenntartásához.

Tudom, hogy ezzel is elősegítettem azt, hogy az oktatásnak csúfolt, belülről rothadó rendszer mielőbb összeomlik. Minden jel arra mutat, hogy már nem kell sokat várnom.

Rengeteget vívódtam, mert imádtam tanítani, a nap mint nap többször tapasztalt keserűségek ellenére is. Viszont a kormány minden nap tesz arról, hogy megerősítsék, ez a lépés életem legjobb döntése volt. Visszataszítónak tartom a rendszert, ami arra kényszeríti a fiatalokat, hogy elhagyják a hivatásukat.

Örülök, hogy a teljes kiégés előtt észhez tértem, hogy máshol még tárt karokkal vártak és megbecsülik a munkámat. Jelenleg egy multinál dolgozom, a tanári fizetésem többszörösét keresem meg. A stressz meg sem közelíti azt a nyomást, mikor 34 fiatal életéért te felelsz.

Mi hiányzik? A néhány csillogó szempár, aki csodálta a tudásom. Miattuk megérte.

Mi az, ami nem hiányzik? A társadalom nagy részének becsmérlő, lealacsonyító megjegyzései, az ingyen végzett túlóra, az inkompetens vezetés általi támogatottság hiánya, a statisztikák kötelező jellegű meghamisítása, a kollégák közötti feszültség szítása tipikus Fideszes lépésekkel, a köztudottan alkoholista és/vagy semmittevő kollégákkal szembeni elfogadás (csak hogy ne kelljen végkielégítést fizetni…), a fenyegetések sorozata, pld. hogy egyedüli sztrájkolóként ne folytassak kamikaze akciót, illetve hogy a diák szava napjainkban többet ér, mint a tanáré. Tovább is van, mondjam még?!

Szeretném kiemelni az igazgató szavait, amikor távozásomat közöltem vele: “mindenki pótolható”. Egy harminc x éves, modern gondolkodású tanár is. Bár most, hogy végig gondolom, szeptembertől engem sem kell már pótolni. 2 bejövő osztály kezdi meg a következő tanévet a megszokott 4-5 helyett.

Azokat a kollégákat sajnálom leginkább, akiknek 20+ pályán töltött év után korlátozottak a lehetőségeik, egyszerűen nem tudnak / nem is akarnak dobbantani és hivatástudatból, fejüket lehajtva tanítanak tovább. Tanítanának, ha hagynák őket, mert már minden fontosabb. Ők azok, akik hátukon viszik az egész oktatási rendszert. Meddig mehet ez így? Meddig tűritek, hogy lábtörlőnek vagytok csak jók?

Ha már itt tartunk, hol marad a hála? A centrum által kiküldött, Paint-tel összetákolt “Boldog Pedagógusnapot” feliratú képpel is beérjük. Akarom mondani: beéritek. A boltban meg visszateszitek a tejfölt, mert az már nem fér a keretbe.

Immáron kívülállóként könnyű hegyi beszédet tartani, viszont eljött az a pont, amin túl nincs tovább. Lejjebb nem lehet már süllyedni. Nincs veszteni valótok! Álljatok fel ti is!

Az utolsó majd kapcsolja le a villanyt, bár már így is elég nagy a sötétség.