Fejesné Móri Ágnes írása:
2023.06.17.
Tegnap volt a 2022/2023-as tanév utolsó tanítási napja. A lányom elballagott az általános iskolából, én búcsút vettem a negyedikeseimtől. Olyan sok feladatom volt, hogy nem értem rá igazán azzal foglalkozni, hogy ez a nap nekem nem csak a tanév, hanem a pályám utolsó napját jelenti.
Hetekkel ezelőtt úgy határoztam, hogy elhagyom a közoktatást. Életem legnehezebb döntését hoztam meg. Szabad akaratból tettem, mégis mindennél jobban fájt, fáj most is. Lemondok a tanításról, arról a munkáról, amit szívvel-lélekkel végzek.
Az elmúlt másfél évben felerősödtek azok a hangok, amelyek sürgető változást követeltek az oktatásban. Az enyém is köztük volt, sztrájkoltam, polgári engedetlenkedtem, zebraszerdáztam. Nagyon fontos, hogy nem valami ellen, hanem valamiért álltam ki: a közoktatás jobbításáért, korszerűsítéséért, a valódi problémák megoldásáért. Mindent megtettem, amiről azt gondoltam, felelős állampolgárként megtehetek. A magam és még több ezer pedagógustársam jajkiáltása azonban süket fülekre talált. Sőt! Válaszként talán éppen a következő órákban zárják le a parlamenti vitát arról a törvénytervezetről, amely rabszolgasorba taszítja a pedagógusokat.
Köszönöm, de én ebből nem kérek.
Mázsás terheket cipelve, gúzsba kötve nem lehet szárnyalni. Én viszont azt gondolom, hogy a tanító szabadság nélkül olyan, mint a madár szárnyak nélkül. Nélküle nem repülhet. Én pedig csak így tudom önmagam adni, így tudok teljes lenni. Szabadon. Nekem a munkám, a hivatásom ezt jelenti.
Huszonhárom éve tanítok, időt, energiát nem kímélve dolgozom. Minden reggel mosolyogva lépek be az iskola kapuján, mert tudom, ma is valami jó dolog történik velem. Valami, amit magamból adhatok és valami, ami által minden nap több leszek. Lelkiismeretesen, magamat mindig megújítva, olykor hibázva, de a gyerekek igényeit és képességeit szem előtt tartva dolgoztam. De nem akarok, nem tudok tovább egy olyan rendszert szolgálni, amelyben a munkám nem érték. Ahol egy hivatásáért élő pedagógus nem a társadalom megbecsült tagja, hanem annak ellensége. Nem. Nincs tovább. Ennek a rémmesének én nem akarok tovább elszenvedője lenni.
Most várok. Eltávolodva a közoktatás omladozó romjaitól, kivárom azt a pillanatot, amikor biztos alapokon újraépül erős vára. Akkor, ha számítanak rám, örömmel leszek újra egy apró, de fontos építőeleme.
Amit hozzá tudunk tenni az egy hónappal ezelőtti poszthoz, az az, hogy Ágnes egy kis cégnél fog adminisztrációs feladatokat végezni.
Miután Felmondtam 
Hozzászólás