Gyógypedagógusokból is óriási hiány van

Anna írása:

Sziasztok!

Azzal szeretném kezdeni, hogy én soha nem dolgoztam a közoktatásban és a dolgok jelenlegi állása szerint nem is fogok.

2017-ben kezdtem el az ELTE Gyógypedagógiai karán tanulni, 37 évesen. 3 gyerekem közül a legkisebb autizmussal él, és miatta rengeteg tréningen, tanfolyamon vettem részt. Igazán izgalmasnak tartottam ezt a területet, egy teljesen új szemléletmódot ismertem meg, faltam a könyveket és a szakirodalmat. Eldöntöttem, hogy szeretném megtanulni a szakmát. Autizmus spektrum és tanulásban akadályozottak pedagógiája szakpáron abszolváltam, még nem tettem le az államvizsgát, folyamatban van.

Korábban gondolkodtam pályamódosításon, hiszen azért is tanultam ennyit, hogy ne csak az én gyerekemnek, de másoknak is segíthessek, azonban a hazai közoktatás kezdett egyre siralmasabb helyzetbe kerülni. Szülőként részt vettem több tüntetésen, nem csak most, hanem még korábban, a kockás inges megmozdulásokon is. Most már eldöntöttem, hogy ebbe a közoktatási rendszerbe én nem lépek be.

Jelenleg heti 25 órában otthonról dolgozom egy multinacionális cégnek és többet keresek, mint egy pályakezdő 40 órában. Angolul beszélek, kapcsolatban vagyok több európai kollégával, kevésbé stresszes és megterhelő, mint pedagógusnak lenni, azonkívül a munkám jól összeegyeztethető a családi élettel, néha külföldre kell utaznom, de megoldható.

Versenyszférában dolgozva soha nem értettem, hogy miért nem alapvetés, hogy a pedagógusoknak járjon laptop, fénymásoló papír, nyomtató és a munkájukhoz szükséges minden eszköz. A fizetős digitális tartalmakról nem is beszélve. A gyerekem iskolájában mi szülők dobtuk össze a pénzt nyomtatóra, hogy az osztályfőnök nyomtatni tudjon a tanításhoz és az autizmus miatt nagyon fontos vizuális segédeszközök elkészítéséhez.

Gyógypedagógiai ismereteimet jelenleg önkéntesként egy egyesületnél kamatoztatom és egyelőre nem tervezek semmilyen állami intézményben dolgozni, pedig gyógypedagógusokból is óriási hiány van.

Üdvözlettel:
Anna