Féltem

Anonim beküldőnk írása:

35 évesen, novemberben felmondtam. Nem vártam meg a státusztörvényt.

Féltem. Féltem a törvénytől, féltem már a gyűlölettől, amit a társadalom is a pedagógusok felé tolt. Féltem az igazgatónktól. Féltem a minden évben lejáró határozott idejű szerződésem meg nem hosszabbításától.

Mióta eljöttem egyszer sem voltam beteg. Örömmel megyek az új munkahelyemre. Boldog vagyok. Elismernek. És ez a legfontosabb számomra.

A helyemre egy nyugdíjas pedagógust találtak.

Koromból, habitusomból kifolyólag, úgy érzem, gyorsan találtam munkát. Random adtam be a jelentkezésem a jelenlegi munkahelyemre, ahonnan kaptam egy hívást, hogy felkeltettem az érdeklődésüket; a meg nem hirdetett pozíciót vázolták, és tetszett. Végül több ember közül engem választottak. Nem költöztem, városon belül maradtam.

Én bátorítok mindenkit. Az én férjem HR-es, ő adta a lökést. Szerinte szeretik a pedagógusokat a munkáltatók, mert rugalmasak, magas a teherbírásuk és lojálisak.

A helyszín: egy megyeszékhely.