S.Cs. írása:
Kilépek a közoktatásból!
Ma beadtam a munkaviszonyom megszüntetését kérő irományomat: közös megegyezéssel 2023. július 14-ével már nem leszek pedagógus, hanem munkanélküli. Köszönhető ez a bevezetésre kerülő státusztörvénynek, és az oktatási rendszerünk katasztrofális helyzetének.
Leszögezném, hogy nagyon jól éreztem magam a mostani iskolámban, az ország egyik legjobb gimnáziumáról van szó.
Egy kis élettörténet a 35 év pedagógusi munkámról: már ötödikes korom óta tanár szerettem volna lenni, köszönhető ez a kiváló általános iskolai tanáraimnak. Középiskolás koromban már rendes órákat tartottam: magyarból, matematikából, fizikából. Mivel elsőre nem vettek fel a főiskolára, így a mostani iskolámhoz tartozó általános iskolában képesítés nélkül napközis nevelőként dolgoztam, azután a főiskola 4. évében már élesben oktattam egy általános iskolában. Pályám során tanítottam szakmunkásképzőben, szakközépsikolában, voltam igazgató és igazgatóhelyettes is, szakjaim matematika-kémia-számítástechnika.
Mostani munkahelyemen 2015. óta dolgoztam, nagy megelégedettséggel, és azt hittem, hogy innen – ahonnan indultam – mehetek majd nyugdíjba. De úgy látszik ez nem az én sorosom.
Rendkívül szomorú vagyok, és egyben dühös is, hogy bele akarnak kényszeríteni egy új jogviszonyba, úgy hogy ugyan kérhetném a felmentésemet, de a mostani jogosultságaim szerinti végkielégítést már nem kaphatom meg. És nem a csak a bérről van szó: a pedagógusok által megfogalmazott 9 pont már eltűnt …
A lehetetlen sztrájktörvény eltörléséről már nincs szó…
A diákok és tanárok terheinek csökkentéséről már nem beszélünk …
Nem tudom, hogy így 57 évesen, mi lesz velem, célom, hogy Ausztriában találjak munkát, legyen az bármilyen…
Elfogytak a szavak …
Miután Felmondtam 
Hozzászólás