Gyászolom a tanárságom

Anonim beküldőnk írása:

Félév környékén jöttem el egy budapesti egyházi gimnáziumból, ahol sem a gyerekekkel, sem szüleikkel, sem kollégáimmal nem voltam konfliktusban, szerettem tanítani, 15 év áll a hátam mögött.

A rendszert elégeltem meg, a kilátástalan szélmalomharcot, a szakmai viták hiányát, az egyre értéktelenedő fizetést. De legfőképpen az bántott, hogy úgy éreztem, nem állt mellénk a társadalom, sőt, még mi, tanárok sem álltunk ki magunkért. Összetört a tudat, hogy nem fogok tudni változtatni ezen a passzív hozzáálláson, az már csak hab a tortán, hogy megélni sem tudok ennyi pénzből.

Bár a diplomám nem kifejezetten piacképes (bölcsész) és negyven fölött vagyok, mégis sikerült olyan hivatásra váltanom, amit nagyon szeretek.

Persze nem volt könnyű (elsősorban a gyerekek miatt), gyászolom a tanárságom, de az azóta eltelt idő sem győzött meg arról, hogy rossz döntést hoztam. Sajnálom, hogy így alakult, és nehezen bírom nézni, ami azóta is folyik.