Viszlát, óvoda

Anonim beküldőnk írása:

Ez év júniusában mondtam fel mint óvodapedagógus, vérző szívvel, Budapesten.

Nem hirtelen, nem haragból vagy dühből, hanem hosszú hónapok megfontolása után. Számomra fokozatosan rakódott le az elfogadhatatlan új ötletek tárháza.

Úgy éreztem, mintha szándékosan csinálnák, hogy minél többen hagyják el a pályát. Egy évig részt vettem a sztrájkban a szülők maximális támogatásával. Kevesen voltunk …

Ahogy az egyik tüntetésen elhangzott: vagy a szívem törik ketté vagy a gerincem… én a gerincemet választottam, hogy ép maradjon, így ilyen formában nem szeretnék a rendszer részese lenni. Óvodapedagógusi pályafutásom előtt már dolgoztam más területen is, így szerencsésnek érzem magamat,hogy találtam egyéb lehetőséget (idegenforgalom).

Aki megérti, köszönöm, aki nem, majd később fogja megérteni, sajnos a közöny nagy Úr még a pedagógusok körében is.

Végül: hogy mi fog hiányozni? A gyerekek csillogó szeme, az ölelések a kíváncsi kérdések.

Sajnálom, de nem tehetettem mást.

Viszlát, óvoda …