Ma mondtam el az osztályomnak, hogy jövőre már nem leszek velük

Ezt a történetet üzenet formájában kaptuk:

Saját történetem: Ma mondtam el az osztályomnak, hogy jövőre már nem leszek velük. Néma csend, én elsírtam magam, pedig nem akartam.
Már felmondott a földrajz-történelem tanáruk az angoltanáruk, most az osztályfőnökük személyemben.

Elmondtam, hogy nem tudok megélni harminc évesen, és hogy emberileg nagyon nehéz volt meghozni a döntést, de jobb helyem lesz máshol.

Sírni kezdtek ők is, de bekiabáltak hátulról: Én teljesen megértem Önt.
Beszélgettünk őszintén. Elmondták, hogy félnek, hogy lesz-e iskolájuk szeptembertől, ha ilyen sokan felmondanak. Elmondták azt is, hogy félnek attól, hogy nem fogják tudni eredményesen letenni az érettségit, és hogy a fontos dolgokat, amiket meg kéne tanulniuk, egyedül hogyan fogják majd megtanulni.
Látják a helyzetet, és azt mondtam nekik, hogy az ő feladatuk lesz ezen változtatni, amikor el tudnak már menni szavazni, menjenek el, nézzenek utána, mi a legjobb nekik és majd az ő gyereküknek.

Ez az én történetem.