Tanári szuperképességek!

Péntek (05.19.) tüntetés. Tömeg, eufória, félelem, remény, félelem, döntés: legközelebb is megyünk. Mindig, míg így vagy úgy, de valahogyan vége nem lesz. Amikor majd vége lesz, akkor új kezdet lesz, akkor megint sok dolog lesz…

Szombat (05.20.)

Blogunk első igazi eseménye. Tanári szuperképességek, menni, vagy maradni…  A bizonytalankodók önkéntes megsegítésére tett kísérlet, első szárnypróbálgatás. A programmal az volt a célunk, hogy a bizonytalanságban, krízisben lévő kollégáknak segítsünk egy kicsit önmagukban bízni, elhinni azt, hogy ők nem “csak tanárok”, hanem értékes, számos képességgel rendelkező munkavállalók, akikben megvan akár a munkakereséshez, akár a jelenlegi helyzetben való maradáshoz is az erő.

Mielőtt beszámolunk a részletekről, előtte egy mondat, nem is a félreértések elkerülése okán, inkább csak az íze végett! 

Az eseménynek otthont adó Konkáv Közösségi Tér ingyen ajánlotta fel a helyet. A szakértők: Berta Beáta (ezúttal mint irodalomterapeuta, korábban tanár, jelenleg a Tanítanék aktivistája) és Molnár Adrienn szupervizor (akinek szintén van pedagógus végzettsége) ingyen vállalták az eseményt. Mi a Miután felmondtam két fős csapata ingyen végeztük a háttér munkát, és az eseményen a résztvevőktől nem gyűjtöttünk adományt. Ez fontos, mert szívből jött, és mert nem érdekvezérelt cselekedetek találkozása volt a szervező erő. 

A 12 főre optimalizált esemény, pillanatok alatt betelt. A 12 főből 8-an jöttek el, a többiek jelzés nélkül maradtak távol. Kár, hiszen ha szólnak, lett volna helyükre más. 

Az első blokk az irodalomterápiás blokk volt, amely számunkra szervezőként nagy meglepetést okozott, hiszen mi is részt vettünk az eseményen. A történet, amely fókuszt és mankót is adott helyzetünk egyéni és közös vonatkozásainak, nagyon nagy élmény volt. Ugyan most sokan osztozunk a nehéz helyzeten, de igazán felszabadító a tudat, hogy vannak kollegák, akiknek szintén igénye közösségben keresni a megoldást. A nézőpontok bővítése mellett sok erőt is tudunk adni egymásnak. 

A másik blokk pedig felismeréssel teli volt. Helyzetünk megéléséhez és kommunikálásához kapcsolódó érzelmeinket kerestünk fel, valamint a mögöttük húzódó szükségleteinkkel ismerkedtünk, és csoportosítottuk őket különböző szempontok mentén. Azért fogalmazok úgy, hogy felkerestük érzelmeinket, mert sokszor annyira eltávolodunk, és önmagunk felszínen tartása olyan sok időt és energiát felemészt, hogy alig találkozunk saját bensőnkkel. Persze ez csak ízelítő, egyfajta kikacsintás volt egy segítő eszközre, hiszen egy alkalom azért nem vezet el a biztos válaszokig, de mindenképp segíthet a megtalálás felé vezető úton. 

A résztvevők értékelő válaszait persze még várjuk, de mi mindenképpen úgy érezzük, hogy valamennyit hozzá tudtunk tenni ezen nehéz élethelyzet megsegítéséhez. Mi nagyon jól éreztük magunkat azokkal a tanárokkal, akikkel lehetőségünk volt ez alkalommal együtt lenni, megismerkedni. Köszönjük, hogy megtiszteltek minket a bizalmukkal, és partnerek voltak abban, hogy próbálgassuk a szárnyainkat egy ilyen workshop terén is.

Nem mindenki megy, és nem mindenki marad. Ez egy változással teli időszak, a megoldást nem tudjuk, így ajánlatunk sincs, csak egy meghívásunk van. Ne legyünk egyedül, gondolkodjunk együtt! Mi folytatjuk… 

Az irodalomterápiás blokkhoz Bea a Mesék a szabadulásról könyvből hozott egy mesét, Adrienn pedig a Kompátia kártyákkal és az Érzésvirág eszközzel dolgozott. Ha úgy érzed, segítségre szorulsz, fontold meg, hogy szupervizortól kérsz segítséget.