A gyerekekkel eltöltött gondtalan, SZABAD, boldog munka illúziója vonzott vissza mindig a tanításhoz

Cz. Gy. írása:

Az én történetem nagyon régen kezdődött, először 1999-ben hagytam el a tanítói pályát, de akkor még nem igazán önszántamból. Az ok nagyon prózai, a jövendő férjem egy vidéki kisvárosban lakott, elköltöztem hozzá Budapestről és akkoriban kb. őrültnek néztek, ha bementem egy iskolába és tanítói állás után érdeklődtem.

Mivel sehová nem vettek fel, lapozgattam a Szuperinfót és találtam egy diszponens állást egy gyárban, ahová képesítés nem, csak német nyelvtudás kellett. Jelentkeztem, felvettek. A tanítói fizetésem akkor 37.500 Ft volt bruttóban, ebben a gyárban 100.000 Ft volt a próbaidős logisztikus fizetése. A pénz nagyon vonzó volt, de én a tanításon kívül mást korábban nem csináltam, nem is bírtam sokáig. Reggel 7-től dolgoztam sokszor 12 órát. Középen voltam a gyártás és a vezetés között. Őszintén szólva sokkot kaptam. Itt kiabált velem először a munkahelyemen valaki. Azt hiszem akkoriban még egy iskola tényleg nyugisabb közeg volt, mint manapság. Alig 3 hónap után felmondtam és elmentem egy fogászatra dolgozni, betanítottak asszisztensnek. Ide is a német nyelv kellett, szakképzettség nem. Itt is háromszor annyit kerestem, mint tanítóként.

De engem a szívem folyamatosan húzott vissza a tanítói pályára. Amikor már 2 gyerekem volt, eldöntöttem, tanítok inkább, hiszen sokkal több időt tölthetek a gyerekeimmel és mivel anyagilag megalapoztuk már a jövőnket, nem aggódtam a fizetés miatt. 2015-ben már volt több iskolában szabad állás, így sikerült visszamennem tanítani. Volt csoporttársak figyelmeztettek, csalódni fogok, az eltelt évek alatt sokat változott negatív irányban az oktatás, de én nem akartam elhinni, akkoriban én csak mint szülő tapasztaltam néhány furcsaságot és azt gondoltam, ez csak néhány pedagógus alkalmatlansága miatt van.

Megtapasztaltam aztán a saját bőrömön, mennyire nem számított már akkoriban sem a gyerek. Az, hogy a gyereknek mi az érdeke. Ezen kívül zavart, mennyire nincsenek meg a tanításhoz szükséges alapvető feltételek. Pénzbedobós automatával lehetett fénymásolni, emlékszem, 10 Ft volt egy lap. Akkor már volt mindennap tesi, csak a feltételek nem voltak adottak hozzá, mint ahogyan most sem azok. Én ezt többször szóvá tettem, ennek az lett az eredménye, hogy be lett tiltva, hogy tesi órán kivigyük a gyerekeket a focipályára. Sok mindent mesélhetnék még, de nem érdemes. A lényeg, hogy a második tanévem elején felmondtam, szerintem még örültek is, hogy elmegyek.

Én már akkor sem értettem, miért csinálnak meg a pedagógusok fejüket lehajtva mégis minden hülyeséget. Akkor már portfóliót is kellet volna írnom, azt sem értettem, minek.
Dolgoztam aztán Ausztriában, közel van hozzánk a határ, de egy sérülés miatt fizikai munkát már nem tudtam végezni, így ismét visszamentem tanítani.

Másfél hónap KLIK-es iskolában tanítás után kitört a covid. Igazából nem is volt időm kitapasztalni, milyen az iskola. Csak a következő tanévben jöttem rá, hogy én vagyok az iskola Jolly Jokere, mert 13 órában németet tanítottam, 13 órában napköziztem. Természetesen a lyukas óráimat rendre feltöltötték helyettesítéssel. Itt már nagyon látványos volt az oktatás hanyatlása, mert többen is képesítés nélkül tanítottak. A pedagógiai asszisztensnek akkora arca volt és akkora hatalma, hogy simán kiosztott minket, ha szerinte nem jól csináltunk valamit. A gyerekekkel rendszeresen ordibált, féltek is tőle nagyon.

Felmondtam itt is, de mint németes találtam olyan iskolát, ahol nem az állam a fenntartó, jó a vezetés, de szerintem ez ma Magyarországon ritka, mint a fehér holló. Én itt jól érzem magam, de nyilván ha már nem leszek közalkalmazott és bevezetik ezt az új törvényt, nem maradok ezen a pályán. Tudom, ennyi idősen én is sokkal nehezebben fogok állást találni. DE ha nagyon akarok, fogok. Szerintem azt az első néhány hónapot kell kibírni, amíg az ember megszokik egy másik munkakört, hozzászokik új emberekhez, de megéri. Így utólag visszagondolva, engem egy illúzió, a gyerekekkel eltöltött gondtalan, SZABAD, boldog munka illúziója vonzott vissza mindig a tanításhoz. Ha ezt végképp elveszik tőlem, újra lépnem kell.