Nincs fizetetlen túlóra, se értelmetlen követelmények

J. írása:

2021-ben mondtam fel. Egy, a budapesti agglomeráció kisvárosában működő katolikus iskolában voltam napközis tanító, előtte pedig ugyanott egy állami iskolában dolgoztam.

A katolikus suliban jók voltak a körülmények, a felszereltség, a kollégák, a vezetés, a szülők és a gyerekek is. 2020 nyarán döntöttem el, hogy vége, de megvártam, hogy az osztályom befejezze az alsó tagozatot. A digitális oktatás nagyon elfárasztott, és a tanév végén egyszerre kellett ezt és a jelenléti oktatást biztosítanunk, valamint ügyeletet június végéig, a tanév lezárása mellett. Valamint megjelent az új NAT, amihez új tanterveket, tanmeneteket kellett írni – úgy, hogy a könyvek majd augusztusban jelennek meg.

Senki se tiltakozott, ez volt az utolsó csepp a pohárban. A pedagógusokkal bármit meg lehet tenni, gondoltam, és nem akartam többé a birkák közé tartozni.

Most egy multi ügyfélszolgálatán dolgozom, 70 százalékkal több pénzért, de nem emiatt sokkal jobb itt. A korrektség, jó munkakörülmények, emberi bánásmód sokkal többet számítanak. Minden kiszámítható, nincs fizetetlen túlóra, se értelmetlen követelmények, mint a portfólióírás. És nem kell olyat tennem, ami végső soron árt a gyerekeknek, mint a hatalmas órateher és a túlméretezett tananyag. Tanítani sokkal jobb, mint 8 órát ülni a gép előtt, és a gyerekek is hiányoznak. De egy percig sem bánom, hogy már nem vagyok tanár.