Mindnyájunknak el kell menni… ?! Avagy a Civil Sugárúton tett “sétánk” tapasztalatainak összegzése

Kétfős szerkesztőségünkkel és hathetes múltunkkal együtt, mi is kitelepültünk az első Civil Sugárútra https://civilbazis.hu/donations/civil-sugarut/ , amelyet a https://civilbazis.hu/ szervezett. Nos Kedves Emberek, tapasztalataink elképesztően kétpólusú érzelmeket keltenek bennünk. Szinte még le se ülepedtek, de tudom manapság gyorsan kell közölni, mert a pillanat hamar elolvad, mióta az időt a social media hírfolyamának görgetése méri ki számunkra. Egyfelől köszönjük, de tényleg! A szervezést, a sok pozitív visszajelzést, a szeretet, amely a nagymultú és tapasztalt civilek részéről  felénk irányult. A találkozás lehetőségét a sok azonosan gondolkodó, cselekvő emberrel. Ez klassz volt.

Másrészt azonban, fájdalmas volt látni, hogy blogunk témája milyen sokakat érint. Rengeteg tanár, sajnos távozó tanár csodálkozott ránk, tágra nyílt szemekkel. Pont azt érezték sokan, amit én is, mikor kilépésem után pár hónappal elkezdtek özönleni az újságcikkek, hogy: nahát, ilyen sokan vagyunk? Sokan ott a standunknál mesélték élőszóban, hogy ki, miért, hol, hogyan mondott fel. Sokan mondták, hogy követnek bennünket olvasgatják az írásokat, és jó érzést kelt bennük a tudat, hogy másoknak is sikerült. 

Még többen mesélték, hogy fontolgatják, a távozást. Látogatóink egy része arról számolt be, hogy megtette, de még keresni se volt ereje azóta másik állást, most pihen, feldolgoz. Néhányan félve kérdezték, akadt-e olyan kolléga, ki úgy érzi megbánta, ki legszívesebben visszamenne? (Hozzánk ilyen történet még nem jutott el. Sajnos, vagy szerencsére? Döntse el az olvasó.) Nagyon jó érzés volt, hogy többen gratuláltak, és eljött az egyik első szerzőnk is, odaköszönt csak, hogy most akkor találkozhatunk  személyesen is.

Láttuk ezt a sok lelkes, és valószínűleg tehetséges kollégát akik úgy érezték, vagy ezekben a hetekben fontolgatják, hogy nincs más lehetőség mint elmenni. De Tényleg “mindnyájunknak el kell menni”? Ki fog akkor maradni? A kávésbögrébe kapaszkodó fáradt, kiégett, immáron még csak nem is közalkalmazott maradványérték?

Gondolkozzunk el ezen, és lássuk be, hogy a Civil Bázis mi magunk vagyunk. Ne legyünk pontszerű szélmalomharcosok. Érezzük át, hogy most valóban: “mindnyájunknak el kell menni”, el kell lépnünk a passzív elégedetlenkedés irányából, és meg kell érkeznünk egy cselekvő közösségbe, amit nem majd valaki más csinál helyettünk, hanem mi együtt hozzuk létre azt.