Miért felmondás, lemondás helyett?

Az oldal még meg sem született, csak formálódóban volt, amikor már valaki megjegyezte, hogy az érintettek lemondanak, és nem fel.

Hadd osszam meg, miért nem értettünk egyet ezzel a javaslattal.

Ugyan teljesen megértem azt, aki azt mondja, a tanári pálya egy olyan hivatás, ahova csak az igazán kivételesek kerülhetnek, és egy megtiszteltetés, ha valaki taníthat, ezért ha valaki otthagyni kényszerül ezt a pályát, akkor lemond számos olyan dologról, ami másnak nem jár: a gyerekek szeretetéről, a csillogó szemek látványának örömétől, a korlátlan túlóra lehetőségről, és sose feledjük: a július 1. és augusztus 15. között húzódó, tér-idő kontinuumot meggörbítő, 3 hónapos nyári szünetről.

De kik szoktak még lemondani? Milyen körülmények között? Miért?

Rendszerint politikusok, akik valamilyen drog-, szex- vagy korrupció ügyben érintettek, akik szégyenükben távozni kényszerülnek arról a pozícióról, amit a nép bizalommal szavazott meg nekik. Persze ilyen most már csak külföldön van, a magyar közönyben bármilyen politikai botrány elhal viszonylag hamar.

Én, amikor otthagytam a munkámat, szégyenteljesen visszaadtam valamit, amivel engem bízott meg a nép, de rossz döntéseim következtében nem tarthattam meg? Nem!

Félelmekkel tele, de bátran, meghoztam azt a döntést, hogy kilépek egy olyan kapcsolatból, ami tulajdonképpen bántalmazónak számít, ahogy azt több felszólaló is említette a Tudásmenet végét jelző, január 7-i budapesti tüntetésen. Ki mertem mondani, hogy saját magamat sokkal többre becsülöm, sokkal jobban szeretem annál, mint hogy ebben a borzalomban részt vegyek, amit köznevelésnek nevezünk ma Magyarországon. Meg mertem hozni azt a döntést, hogy ugyan imádom a diákjaimat, imádok tanítani, és nem érdemlik meg, ami történik most (néhány évtizede) velük, de én sem érdemlem ezt meg, és van lehetőségem váltani.

Amikor azt mondom, hogy felmondtam a tanári állásomban, azt mondom, hogy mertem a jobb felé lépni. Nem kell szégyenkeznem, nincs bűntudatom.

Ez a lépés semmilyen értelemben sem volt lemondás.


Posted

in

by

Tags:

Hozzászólások

3 responses to “Miért felmondás, lemondás helyett?”

  1. torzsmokus avatar
    torzsmokus

    Azok a pedagógusok, akik ilyenekbe (és ilyen stílusban) kötnek bele, megtehetnék azt a szívességet, hogy később se térnek vissza a pályára. Az én gyerekemet ne javítgassa ki huszadrangú hülyeségekért megalázó stílusban.

    Kedvelés

    1. kovacseva avatar
      kovacseva

      Sajnos ahogy megalakultunk, rögtön kaptunk erre vonatkozó kommenteket. Nincs akkora jelentősége, de egyszerűbb volt cikket írni a szóhasználat kapcsán, mint minden kommentre egyesével válaszolni.

      Kedvelés

      1. torzsmokus avatar
        torzsmokus

        Ez tök érthető; én már kicsit továbbgondoltam. Pedagógusként (tapasztalatból beszélek) nagy a kísértés, hogy megszokásból belejavítgassunk olyan dolgokba is, ami nem egy dolgozat vagy fejlesztendő képesség.
        Akiben nincs elegendő önismeret és alázat, az ezzel a viselkedéssel komoly károkat tud okozni a rá bízott gyerekek önbecsülésében (felnőtteknek meg csak simán idegesítő)

        Kedvelés

Hozzászólás