Nagyszülő írását közöljük most:
Unokám most fejezte be a 3. osztályt. Az osztály létszáma 30 fő és iskolaotthonos képzésben vesz részt egy vidéki város iskolájában.
Első osztályban Ildikó néni és Adri néni lettek a tanítók. Ildikó néni oktatta az általános tárgyakat, Adri néni a matematikát. Első év közepe – COVID! Nem tudta biztosítani az iskola, hogy online személyes kapcsolatban legyenek a tanítókkal a gyerekek. A tananyagot úgy kapta meg a tanuló, hogy “ettől-eddig az oldalig csináld meg és küld vissza”. A 10-es átlépést matematikából a külön készített kis videóban nézhették meg a gyerekek. Nagyon sok bántást kaptak a szülőktől a pedagógusok, hogy sok a tananyag amit küldtek stb. Majd jött a következő “csapás”. Adri nénit nem engedték vissza dolgozni január 02-án, mert nem oltatta be magát. (Gyereket szeretett volna és nem akarta az oltást.) Méltányossági kérelmét elutasították.
Maradt Ildikó néni a 30 gyerekre és minden feladatra. Nagyon sokat sírt és teljesen elkeseredett. A második év végére beteg lett, nem tudták a gyerekek, hogy mi a baj. A bizonyítványokat már nem ő adta át.
Ekkor jött a “gyorsan helyettesítsük” tanítónéni, aki épp nyugdíjba ment, de még bevállalta az évet – majd a következőt is. Kaptak új matektanárt is. De mindenki várta vissza Ildikó nénit. Áprilisban érkezett a hír, hogy Ildikó néni elvesztette a csatát a gyilkos kórral szemben és 59 évesen meghalt. Az évzárón derült ki, hogy a nyugdíjas pedagógus nem viheti tovább az osztályt, helyét egy pályakezdő pedagógus veszi át szeptembertől. Már az ötödik pedagógus fogja tanítani és még csak most lesz negyedikes.

Hozzászólás