A minap egy megtisztelő vendégségben jártunk Miskolcon. Van ott egy tehetséges és lelkes mikroközösség, kiknek hozzánk hasonlóan erős elhívása van. Egy nemzetközi programhoz csatlakozva, dokumozit működtetnek egy olyan városban, melynek mindennapi léte maga is “dokuérett”. A szervezet a Kinodomino, vándormozit csinál, a városi teret használva, mindig máshol épít mozihangulatot egy estére, és a belépés mindig díjtalan.
Ez alkalommal a Műszakváltás c. cseh dokumentumfilm vetítésére került a sor, és a szervezet vezetője, Szilágyi Levente kért fel bennünket a film utáni beszélgetésre. Ami miatt tüstént igen mondtunk a téma igzalmán túl, az az volt, hogy már két hónapja létezünk, de még sosem voltunk díszvendégek. Gondoltuk: naná!
A vetítésre az Otthonka nevű kocsmában került sor, ha Miskolcon jártok és aznap nincs kinodominos filmvetítés valahol máshol, akkor oda menjetek ha kulturittas szalonszentimentalista hangulatban fogyasztanátok némi bárjellegű italkészítményt. (Mielőtt azt hinné az olvasó, hogy fergeteges szókincsem van, ez régi iskolám belső szlengje volt, nem saját.)
A film ott indul, mikor bezár a bánya, és a munka nélkül maradt bányászokról az állam oly módon gondoskodik, hogy átképzést kínál. Hősünk úgy dönt, gallért vált! Kékről fehérre. Bányászból, a helyi egyetemen eltöltött 3 hónapos kurzus alatt programozóvá képzi át magát. Ezen a ponton meg kell jegyeznem, hogy azonnal elöntötte szívemet a jól ismert “melegség”, hogy más V4-es országok politikusai is mernek nagyot álmodni, gyorsított szakképzés, bizonytalan bemeneti kompetenciák, alacsony társadalmi beválással kecsegtető kimenettel. Igazán otthonos, asszociációs bázisom akolmeleg fészekérzete, de gondolom, ezért voltunk az Otthonka nevű helyen. Elmondjam, hogy a vége jó, vagy rossz? Nem, nem lövöm le a poént, hátha egyszer megnézheti valahol az olvasó.
Ami viszont nagyon nagy élmény volt számunkra, és tényleg örök hála érte, hogy a közös kapcsolódási pont, a változás talaján kialakult beszélgetés nagyon jól sikerült. A közönség annak ellenére, hogy javarészt nem tanárokból állt, érdeklődő és szenzitív volt. Sok-sok kérdésük mind releváns és megoldáskereső volt. Gyakorlatilag egy röpke lélektani pillanatra egy mikroközösség alkalmi tagjaiként, megélhettük célunk beteljesedését. Nem csak tanároknak, nem csak szülőknek, és nem csak nőknek volt érdekes az ÜGY, melynek kihangosításán fáradozunk.
Ha egyszer mi is eljutunk oda, hogy eseményt szervezhetünk, első díszvendégünk tutira a Kinodomino lesz. Bizony.
Miután Felmondtam 
Hozzászólás